Ma… kabát nélkül a szeptember végi napsütésben…
Reggel az ablakban nézelődve valahogy éreztem, a párás-ködös táj nagy árnyékait és erős fénytöréseit figyelve, a mai nap egy olyan nap lesz, amilyenre mindig gondolok a szeptember szó hallatán…
Ez az érzés/gondolat a friss forró kávé illatával, ízével keveredett és elhatározássá érlelte bennem: ebéd után irány az erdő.
A szeptember végi erdő… a mézszínű napsütésben az aranyló fák és a pöffeszkedő gombák erős illata a pompás őszi erdő díszleteivel… lélegzetelállító…