Ma, a kabát nélküli időben a szeptember végi napsütésben… Reggel az ablakban nézelődve, a párás-ködös táj nagy árnyékait és erős fénytöréseit figyelve valahogy éreztem, a mai nap egy olyan nap lesz, amilyenre mindig gondolok a szeptember szó hallatán. Ez az érzés/gondolat a friss forró kávé illatával, ízével keveredett és elhatározássá érlelte bennem: ebéd után irány az erdő. A szeptember végi erdő a mézszínű napsütésben az aranyló fák és a pöffeszkedő gombák erős illatával - a pompás őszi erdő díszleteivel - lélegzetelállító… - Dr. Németh György – Egy gyógyszerész feljegyzései