A Lili naplója nem klasszikus értelemben vett napló.
Nem kronologikus beszámoló, nem önéletrajzi vallomás, és nem is regény. Inkább töredékek sora. Rövid, lélegző bejegyzések, amelyekben egy nő – Lili – a saját jelenlétének legfinomabb rezdüléseit rögzíti.
{A „Lili naplója” eredetileg mellékága volt a Révházi Péter története (Lili és Péter története) című írássorozatnak.}
Az írások középpontjában nem az események állnak, hanem az állapotok.
A csend. A fáradtság. A gyerekkori mesék visszatérése. A ház melege. A hiány. A szeretet néha szinte láthatatlan formái.
A napló legjellemzőbb rétegei:
1. A gyerekkori mese és a felnőtt ölelés
Több bejegyzés is visszatér ahhoz a kislányhoz, aki valaha volt. A földön kuporgó, szemét behunyó gyermekhez, akit a felnőtt Lili felemel, magához ölel, és akihez halkan beszél. Ezek a részek a leglíraibbak. A mese és a valóság határán lebegnek.
2. A ház és a hétköznapi zsongás
A kopott falak, a foltos kanapé, a beömlő napfény, a porszemek tánca, a gyerekek ribilliója, a vakarék korcs kutya és a fekete macska. Lili pontosan és szeretettel figyeli a saját otthonát. Gyakran fanyar humorral, néha halk melankóliával.
A ház nem díszlet – élő tér, amelyben a magány és a zsúfoltság egyszerre van jelen.
3. A játék és a menekülés
Az éppen iskolás kislány, aki székekből és zsinórokból lovas fogatot épít, és rablók elől menekül az erdőbe. Ez az egyik legszebb és legálomszerűbb szál. A felnőtt Lili újra és újra visszatér ide, amikor a valóság túl nehézzé válik.
4. A reggelek törékenysége
Több bejegyzés foglalkozik azzal a különös, sérülékeny csenddel, amely csak kora reggel létezik – amíg meg nem nyikordul az első ajtó. Ezek a részek nagyon rövidek, szinte csak néhány mondatból állnak, mégis sokat elárulnak a jelenlét és az ébredés nehézségéről.
5. Az utazások és a közös pillanatok
A hosszú vidéki utak a zötyögő vonatokon vagy az öreg autóban, ahol szól a rádió, a közös éneklés, vagy a megosztott csendek. Ezekben a bejegyzésekben a szeretet nem nagy szavakban, hanem gesztusokban és közös ritmusban jelenik meg.
6. A tárgyak és a mulandóság
Egy összetört pohár, a kiömlött tej, a tojásrántotta és pirítós illata. A csillogó nedves aszfalt. A kukásautó szuszogásai. Ezek a hétköznapi tárgyak és érzékletek gyakran válnak a bejegyzések középpontjává. Rajtuk keresztül beszél Lili az illúziókról, a veszteségről és a megkönnyebbülésről.
A hang
A Lili naplója nyelve lírai, de nem túlírt.
Rövid mondatok. Sok fehér tér. Pontos megfigyelések. A csend ugyanolyan fontos, mint a kimondott szó.
Korai még kereső Szigetingy hang ez: a jelenlét, a törékenység és a pillanat komolyan vétele jellemzi.
Nem magyaráz.
Nem tanít.
Csak jelen van – úgy, ahogy Lili is jelen volt a saját életében: hol teljesen, hol csak félig, hol pedig úgy, mintha már egy másik időből nézne vissza.
A napló így válik nem csupán egy nő személyes feljegyzéseivé, hanem egy olyan szöveggyűjteménnyé, amelyben a leghétköznapibb pillanatok is mély, halk jelentőséget kapnak.
Szingy Books | Szingy Gallery Budapest
