Megálltam. Lehunytam a szemem. Emlékszem a dolgokra. Emlékszem egyszer jobb időkben voltam. Én voltam a mozgásban lévő víz, a láng, a kőszikla, a repülés. Lehetetlen dolgokról álmodtam. És ezek megvalósultak. Távoli helyeken harcoltam. És helytálltam. De most látva a mindennapi élet hullámait csak…
Álltam egyhelyben, mint egy várakozóművész. Akkoriban semmilyen más művészetben nem jeleskedtem, csak a várakozásban. Arra gondoltam a várakozás is olyan művészet, mint bármely más. Ott álltam és vágytam vártam a sikerre. De nem történt semmi. Így egy kis idő után már nem volt kedvem várni a siker…
Miért szeretem nézegetni a régi fényképeket? Talán bizonyítják, hogy egyszer, még ha csak egy szívverésnyi időre is, minden tökéletes volt. - Németh György
Igen, mi ezt tesszük. Pedig a világ, amelyben élünk egy égő ház. És az általunk szeretett emberek égnek benne. - Szigeti Németh György – Szétesett álmok (Kövek és tollpihék)
Azt hiszem az egyik legpusztítóbb dolog, amit valaha csináltam, hogy elhittem mások véleményét magamról - Szigeti Németh György – Különféle dallamok (Kövek és tollpihék)
Itt maradtam az álmaimmal, mint egy köteg emlék a múltból. - Szigeti Németh György – RP története (Szétesett álmok)
Minden este én vagyok levetkőzve vele, miközben rád gondolok… - Németh György – Szétesett álmok
Amikor a nőt magára hagyja a barátja, a nő elkezdi befesteni a testét és a ruháit fekete festékkel. A barátja, amikor visszatér, megpróbálja gondosan megtisztítani a festéktől. Nagyon kifejező, hogy ebben a duettben a gyengédséggel csillogó pillanatok mellett, valami mélyen zavarba ejtő és zavaró…
Újra kell kezdeni mindent, – minden szót újra kimondani. Újra kezdeni minden ölelést, – minden szerelmet újra kibontani. Újra kezdeni minden művet és minden életet, – kezünket mindenkinek újra odanyújtani. Újra kezdeni mindent e világon, – megteremteni, ami nincs sehol, de itt van mindnyájunkban…