Itt maradtam az álmaimmal, mint egy köteg emlék a múltból. - Szigeti Németh György – RP története (Szétesett álmok)

Kevés szóval mit mondhatnék magamról. Néha kő vagyok, néha tollpihe. - Szigeti Németh György – RP története (Dühöngő tenger)

Eljött az este. Lementem az esti kocsmába. A törzsközönség hébe-hóba lézengett inkább idegenek mindenhol. A hely exkluzivitása a nők mind bomba nők, a pasik többnyire lepukkantak. Nem is értem. Bárhova megyek, szinte mindig ezt látom. A pulthoz mentem. Egy közepes sörbe burkolództam. Igazán körbe sem néztem, nem akartam senkit. Pár perc múlva a pulttól odébb álltam, engedtem másokat. Ahogy helyezkedtem megláttam a lányt. Óvatosan feléje tendáltam. Úgy tettem mintha a véletlen sodort volna mellé, de nem. A lány a boltból, akinek macskaeledelt segítettem a bevásárlókocsijába. Huszonnégy konzervet talán tíz kilót, ennyit. Megjátszott unottsággal álltam mellette mintha észre sem vettem volna. Puff, ezt is elpancserkedem - gondoltam. Korábban, amikor boltban először megláttam, elsőre nem szép nem csúnya. Mégse, ilyen nincs. Segítettem neki. Olyan lánynak látszott, akinek nem biztos, hogy segítenek. Csak az azonnali hatású szépségeknek segítenek mindig. Ő nem ilyen volt. Valamiért elrejtette a szépségét. Persze a segítségemet ráfoghatom arra, hogy én is macska etető vagyok. Furcsa módon inkább magam miatt, mint a macskákért. Na, jó a macskák miatt is. Kutyákat is etetnék. De azok nem jönnek a házhoz. A környékbéliek féltik a kutyájukat. Még a kerítésen keresztüli kutyasimogatásra is morognak. Nem a kutyák, a gazdák. A környékbeli macskák felfedeztek. Várják, hogy etessem őket. Cserébe néha dörgölőznek, az utcai kapuig vagy még tovább kísérnek. Amikor hazaérek a kapunál várnak. Ez az egész idegen macska etetés valahogy jót tesz nekem. A boltban a macskaeleség polcoknál néha előfordulok. Éppen ott volt a lány is. Nem biztos, hogy segítségre szorult. De mindegy. Először segítettem valakinek macskaeledel ügyben. Az állateledel szagokat utálom. Most más volt. A lány és a parfümje valahogy kirántott az állateledelek közül. Ez megzavart. Legalább annyira, mint a piruló mosoly a segítségemért. Innentől figyeltem. Melyik pénztárhoz áll be. Kicsit vártam. Beálltam egy mellette lévőhöz és néztem. Milyen érdekes kezdtem nagyon vonzónak találni. Volt benne valami macskaszerű is. Előbb fizetett, mint én és eltűnt. Valamiért mélyen az emlékezetembe vésődött. Hetekig nem láttam. És most itt van a kocsmában… - RP története (Különféle dallamok)

Az élet és a művészet nagy cselekménye nem az, ami velünk történik a világban, hanem az, amit a világ bennünk megmozgat. A világban mindig van valami, amit nem látunk, mert a világ el akarja rejteni előlünk, de a művész néha megtalál valamit ezekből és akkor megmutatja. - Egy gyógyszerész feljegyzései

Végül is, nem a művészet a cél. Az élet a cél. Az élet. Az emberek élik az életüket és mindegy, hogy milyen fajta munkát végeznek, mind valódi művészek. - Egy gyógyszerész feljegyzései

Embernek lenni azt is jelenti, hogy gyakran elveszítünk mindent, amit a legjobban szeretünk. De szeretnél valami más lenni? Nem hiszem. - Különféle dallamok (RP története), Kép: {Michelangelo Buonarroti - The Creation of Adam, Sistine Chapel (1508-1512)}

Úgy tűnik számomra, hogy az emberek nagy részének van egy listája azokról a tulajdonságokról, amelyeket a szeretőiktől megkövetelnek. Nagyon konkrét módon akarnak szeretni egy bizonyos személyt, aki pontosan a kívánt tulajdonságokkal rendelkezik. De azt hiszem, senki sem kérdezi meg magától, hogy megérdemel-e egy ilyen személyt. Azt sem kérdezik meg maguktól, hogy mihez kezdenének egy ilyen személlyel, amikor megtalálják őt. Nincs tökéletes szerető vagy tökéletes kapcsolat. Semmi sem tökéletes. Eljön a pillanat a lepel és a maszkok lehullnak. És nagy esély van rá, hogy nem fog tetszeni, amit látnak. Egy ember. Egy idegen ember. Ellentmondások, démonok, fóbiák és frusztrációk. Méreg. Harag. Gyűlölet. Összetört álmok. És ha mindezt egyszerre látják, akkor kell választaniuk. El kell dönteniük, hogy szeretik-e ezt az embert vagy nem. És ez az egyik legnehezebb dolog, amit valaha is meg kell tenniük. – Különféle dallamok (RP története)

Péter átölelte Hajnit és halkan vigasztalni kezdte. Soha sincs tökéletes válasz ebben a rendetlen, emberi világban. A tökéletesség az emberiség határain túl van. Mégis ez az igazi varázslat. A boldogság minden ragyogó pillanatában benne van az a méregcsepp, hogy a fájdalom ismét eljön. Mit mondhatok? Légy őszinte azokkal, akiket szeretsz, bátran mutasd meg nekik a fájdalmaidat. A szenvedés mindig benne van a pakliban ugyanúgy az emberhez tartozik, akár a lélegzés. - Különféle dallamok (RP története)

Tudta, miért akarja megcsókolni. Mert szép volt. És előtte, mert kedves volt. És előtte, mert okos és vicces volt. És mert el tudta képzelni, hogy hosszú útra induljon vele anélkül, hogy unatkozni kezdene. És amikor látott valami újat, érdekeset azon töprengett, hogy mit fog neki mondani róla. Nem is tudta, hány csillagot adjon neki. - RP története (A Nap virágai)

Péter minél többet volt Lilivel, annál inkább úgy érezte, nem ismeri. Hiába találta ki az álmait, hiába hallotta ugyanazt a fák susogásából, mint Lili. És amikor a csillagokat csodálták számolták, ugyanannyit találtak mindketten, mégis, néha úgy érezte eltévedt. Talán nem volt készen, vagy talán csak nem tudta, hogy ilyen nehéz a szerelem. - RP története (A Nap virágai)

Joseph Mallord William Turner (English, 1775-1851) - A Storm (Shipwreck), 1823 - - Turner a több mint tizenötezer festmény, rajz, vázlat alkotója szűk ötven évvel az impresszionisták és majd száz évvel az absztraktak előtt átalakította a festmény fogalmát: felülírta az ábrázolásokat a színekkel. Egy városi legenda szerint Turner, egy viharba került hajó fedélzetén az árbóchoz kötöztette magát, hogy a vihar katlanjában gyűjtött élményeit belefesthesse a képeibe, ez sikerült is. Azt gondolom Turner vihar alkotásaival, vízióival a festészetben csak nagyon-nagyon kevesen vetélkedhetnek. - Egy tanár feljegyzései

Néha a csend, megadja a szükséges választ. Néha a csend többet ér, mint a szavak. Naponta bombázzuk egymást az üzeneteinkkel, és kényszerítjük magunkat, hogy hangosabban beszéljünk, hogy halljuk a hangunkat. De néha a csend a legnyerőbb érv - mondta Lili. - RP története (A Nap virágai)

Lili kisbabásan aludt a kanapén. Csak ültem az asztalnál. Néztem a nyár barnaságával megajándékozott madonnaszerű ovális arcát és hallgattam az álmait. Aztán először halkan esni kezdett, majd néhány perc múlva zuhogott. Most már nem hallhattam miről álmodik. Az eső egyre hangosabban verte a tetőt. Csak fel ne ébredjen - reménykedtem. Lehunytam a szemem. Majd egy pillanatra kinyitottam és ránéztem az ablakon lecsorgó esőre. Úgy csillogott, akár a Tejút ezer meg ezer csillaga. Kicsit olyan volt, mint amikor egy nyári éjjel a tóparti strand kemény gyepszőnyegén a lóhere illatban Lilivel feküdtünk és néztünk az Univerzum végtelenét. Most is, akkor is alig bírtam lélegezni, valahogy a világegyetem súlya nyomta a mellkasomat Később az eső alább hagyott majd hirtelen elállt. Füleltem, esőcseppek már nem csapódtak a tetőre. Aztán hirtelen meghallottam az éjszakát a tető fölött, amely nem a szél volt, hanem mindaz, ami az éjszakában volt. – RP története

Az elegancia olyan, mint az intelligencia. Vagy megvan, vagy nincs meg... – Egy tanár feljegyzései

Az intimitás nem a meztelenségről, hanem a bizalomról szól. A bizalom szólhat a meztelenségről, a bátorságról, hogy megmutasd, hogy ki vagy valójában… – Egy gyógyszerész feljegyzései