„Kezem feléd nyújtom, szívem neked adom
Melyet vissza soha nem kérek,
Szeress egy életen át, úgy, mint én téged,
Akkor is ha megöregszünk
És akkor is, ha már nem élek.”
Ady Endre
„Kezem feléd nyújtom, szívem neked adom
Melyet vissza soha nem kérek,
Szeress egy életen át, úgy, mint én téged,
Akkor is ha megöregszünk
És akkor is, ha már nem élek.”
Ady Endre
"Furcsa társ a magány. Amink van, megoszthatatlanná válik. Amink hiányzik, kétszeresen hiányzik."
Illés Endre
„Osztani magad: - hogy így sokasodjál;
kicsikhez hajolni: - hogy így magasodjál;
hallgatni őket, hogy tudd a világot;
róluk beszélni, ha szólsz a világhoz.
Széjjel szóródni - eső a homokra -
sivatagnyi reménytelen dologra
s ha nyár se lesz tőled - s a táj se zöldebb:
- kutakká gyűjt a mély: - soká isznak belőled!”
Váci Mihály
(www.facebook.com/nemethgyblog/photos)
"Élj, szeress, légy boldog, és hidd el nekem: szeretni annyit jelent, mint élni valakiért, s ez teszi szebbé az életet."
Antoine de Saint-Exupéry
"Ó, hányszor gondolok tirátok,
minden széptől és jótól elhagyottan:
ti könyvek, miket sosem olvashattam!
Ti titokzatos, messzi hűs lapok!
Betűknek mérhetetlen tengermélye:
nem vihettek magasba és a mélybe…"
Somlyó Zoltán
(www.facebook.com/nemethgy1/photos)
"Minden nap megszűnik valami, amiért az ember szomorkodik, de mindig születik valami új, amiért érdemes élni és küzdeni." Hérakleitosz
"Tükörbe sokáig kell nézni, sokszor és sokáig, amíg végre megismeri az ember igazi arcát. A tükör nemcsak sima ezüstlap, nem, a tükör mély is, mint a tengerszemek a hegyekben, s aki nagyon figyelmesen hajol... felülete fölé, egyszerre a mélybe lát, s mindig új és új mélységeket lát, s mindig messzebb dereng az arc, mely a tükör fölé hajol, s mindennap lehull egy álarc az arcról."
Márai Sándor
(www.facebook.com/nemethgy1/photos)
"Nem a póráz teszi a kutyát hűségessé…"
Mikszáth Kálmán
(www.facebook.com/nemethgy1/photos)
Nagy, mély szemed reámragyog sötéten
S lelkemben halkal fuvoláz a vágy.
Mint ifju pásztor künn a messzi réten
Subáján fekve méláz fényes égen
S kezében búsan sírdogál a nád.
Nagy, mély szemed reámragyog sötéten
S már fenyves szívem zöldje nem örök.
Galambok álma, minek jössz elébem?
Forró csöppekben gurulnak az égen
S arcomba hullnak a csillagkörök.
Nagy, mély szemed reámragyog sötéten
S a vér agyamban zúgva dübörög.
(www.facebook.com/nemethgy1/photos)
Mikor a szépet megismerik,
felbukkan a rút is;
mikor a jót megismerik,
felbukkan a rossz is.
Lét és nemlét szüli egymást,
nehéz és könnyű megalkotja egymást.
Ezért a bölcs
sürgés nélkül működik,
szó nélkül tanít,
nézi az áramlást és hagyja, nem erőlködik,
alkot, de művét nem birtokolja,
cselekszik, de nem ragaszkodik,
beteljesült művét nem félti,
s mert magának nem őrzi:
el nem veszíti.
Lao-Ce
Hmm… mindig festőművész szerettem volna lenni…
(www.facebook.com/nemethgy1/photos)
"A világmindenséget nem csupán a sokféleségben rejlő egység teszi széppé, hanem az egységben rejlő sokféleség is.” Umberto Eco