Tudom, a valóság alapos megfigyelése szükséges, talán ez minden művészet alapja. De az igazi művészet egy olyan valóságban rejlik, amely érezhető… - Németh György – Egy gyógyszerész feljegyzései

Mindig is szeretem a csendes embereket. De soha nem tudtam igazán miért csendesek. Hogy egy álomban táncolnak-e, vagy éppen a vállukon cipelik a világ terheit… - Németh György – Egy gyógyszerész feljegyzései

Nem vagyok tökéletes. Lehet, hogy néha bosszantani foglak, bosszantani, de mindezt túléljük. És tudd, soha nem fogsz találni senkit, aki jobban fog szeretni téged és jobban törődik veled… - Németh György – Elszalasztott szenvedélyek

Minden este én vagyok levetkőzve vele, miközben rád gondolok… - Németh György – Szétesett álmok

Egy tanár akkor is dolgozik, amikor kinéz az ablakon… - Németh György – RP története

Kíváncsi vagyok a tapintásra, de minden alkalommal, amikor valaki elég közel kerül hozzám, elakadok… - Németh György – RP története

Ha egy álmod szétesik, és ezer darabra szakad, ne felejtsd el felvenni és újrakezdeni az egyiket… - Németh György – RP története

De a szeretet, a fájdalom és a tudás folyamatosan megváltoztat minket. Mindig is így volt. Csak figyelj rá, és hagyd, hogy valami jobbá változtasson… - Németh György – RP története

Szenvedélyekről: sokáig nem mondunk le a szenvedélyeinkről… de egy napon nyilvánvalóvá válik, hogy a szenvedélyeinkért nagyobb árat fizetünk, mint amennyit érnek. És innentől a szenvedély egyszerű kalkulációs kérdéssé degradálódik, per saldo felhagyunk vele… - Németh György – RP története

Néha szép dolgok jönnek az életünkbe a semmiből. Nem mindig értjük őket, de bíznunk kell bennük… - Németh György – RP története

Gondoltál arra, hogy ha nem csinálsz hullámokat, senki sem fogja tudni, hogy életben van? - Németh György – RP története

Néha a csend, megadja a szükséges választ. Néha a csend többet ér, mint a szavak. Naponta bombázzuk egymást az üzeneteinkkel, és kényszerítjük magunkat, hogy hangosabban beszéljünk, hogy halljuk a hangunkat… De néha a csend a legnyerőbb érv - mondta Lili. - Németh György – RP története

Péter minél többet volt Lilivel, annál inkább úgy érezte, nem ismeri. Hiába találta ki az álmait, hiába hallotta ugyanazt a fák susogásából, mint Lili. És amikor a csillagokat csodálták számolták, ugyanannyit találtak mindketten, mégis, néha úgy érezte eltévedt. Talán nem volt készen, vagy talán…

Ezekben a napokban semmit sem tudtam úgy mondani Lilinek, ahogy szerettem volna. Nem tudom miért. Minden alkalommal, amikor megpróbáltam mondani valamit, hiányzott a lényeg. Bármit mondtam, úgy éreztem, hogy nem teljesen az, amit gondolok. Valószínű, még mindig maszkok mögé rejtőzök. Miért nem…

Azok, akik nem hisznek a varázslatban, soha nem is részesülnek belőle… - Németh György – RP története