Azt hiszem az ősz inkább egy lelkiállapot, mint egy évszak… és lehet, hogy nem is a vége, hanem a kezdete valaminek… ősszel megjelenik az életünkben a Tűz és a Bor… az erdők, az avar leheletét szinte érezni…
Az élet „megoldásait” keresgélve hamar rájövünk a megbocsájtás és a megértés erejére… a világnak inkább csak megbocsájtani… magunkat inkább csak megérteni lehet…
Szókratész védőbeszédéből: „…megyünk az utunkra – én meghalni, ti élni. Csak az Isten tudja mi a jobb?” Vigyázni kell, hogy az életben ne következzen be olyan időszak, hogy a két lehetőség között már ne tudjunk teljes határozottsággal különbséget tenni…
Még ha Isten jól is képzelte el a világot, az embernek ezt gyakran sikerül elrontania… de a végtelen esélyek összességében valahol ott van az Isteni Rend…
Tragédia: a szabadság legalább annyira veszélyes, mint üdvös…
