Így ötven-hatvan között a világ már kevésbé érdekel, de viszonyom a világhoz az egyre jobban! Miközben az élet hátralévő feladatait már nem nagyon lehet halogatni, foglalkoztat a kérdés, hogyan éljek? Nagyon gyorsan sietve, mindent habzsolva, teletömve az életet, vagy egészen lassan, minden fölöslegest, mellékest elhagyva nagy nyugalomban, javítgatva, foltozgatva, kívül-belül kissé lerongyosodva éljek-e? Nem könnyű kérdés és a válaszhoz az ember többnyire egyedül marad… - Németh György – Egy gyógyszerész feljegyzései