Cicero írja, ha van egy kert és egy könyvtár, akkor már mindened megvan, másra nincs nagyon szükséged. Igaz, manapság ennél már mohóbban tervezünk, de ez a gondolat a XXI. században is elfér. Különösen mostanában, amikor Budapest benzingőzös, ózonnal telített savanyú lepelbe göngyölte magát és készül a nappali harminchét-harmincnyolc fokos végzetére. A kert ilyenkor igazi kincs, feltölt édes és könnyű boldogságérzettel… A kert hamar meggyőz: nem menni, nem utazni sehová, csak itt maradni. A kert sokunkat ellát: az édes, félénk és alázatos virágillatokra méhek jönnek hívatlanul, a madáritató inkább már madárfürdő én pedig reggel mezítláb szedem a málnát…