Azok, akik nem hisznek a varázslatban, soha nem is részesülnek belőle… - Németh György – RP története

A sötétben mindig van szépség, csak át kell állítanod a látásmódodat… - Németh György – RP története

Ezek nem könyvek, ezek ajtók. - mondta Péter. Minden könyv, amit elolvasol, olyan életeket mutat, amelyeket még soha senki sem látott… - Németh György – RP története

Folyamatosan változom én is – mondta Lili. A színeket imádom. Mégis, sokáig azt hittem, hogy a barna csúnya szín. Gyakran társítottam olyan dolgokkal, mint a sár és a rothadó fa. Azt mondhattam volna, hogy a barna volt a legkevésbé kedvenc színem. De találkoztam veled, barna szemű fiú, és amikor először a szemedbe néztem, a barna már nem volt csúnya. Megváltoztam. És elkezdtem szép dolgokat társítani a barna színhez, olyanokat, mint a csésze kávé, az édes csokoládé és az erdők. És az életemet barna árnyalatokkal láttam veled. Szóval azt akarom mondani, hogy a szemed gyönyörű és a barna, most az egyik kedvenc színem… - Németh György – RP története

Időnként éjszaka ébren fekszem, és azt kérdezem magamtól: Mit csináltam rosszul. Aztán egy hang szól hozzám: Ez egy éjszakánál tovább fog tartani… - Németh György – RP története, {Kép: Eva Gonzalès (French, 1849-1883) – Awakening Girl}

A lágy szívek alkotják a legszebb művészetet… - Németh György – RP története, (Kép: Alphonse Mucha - Elf with Iris, c.1890

Időnként mindannyian csak törött vázák vagyunk, és ilyenkor - sajnos - a virágokat nem tudjuk életben tartani… - Németh György – RP története, (Kép: DP Brown - Broken Vase, 2006)

Egész életemben vágytam egyedül lenni egy olyan helyen, mint ez. Még akkor is, ha minden dolgom jól ment. És gyakran ment jól, ezt bátran mondhatom. Szerencsés voltam. De néha még akkor is, ha a fülembe suttogó szavakat hallgattam egy ölelés közben, hirtelen vágyakoztam, hogy olyan helyen legyenek, mint ez, ahol csak csend van… - Németh György – RP története

Néhány szó annyira drága, hogy jobbak vagyunk, ha kimondatlanul hagyjuk őket. Vagy ha leírjuk őket láthatatlan tintával tegyük. - Németh György – RP története, (Kép: Daniel F. Gerhartz (American, b.1965)

Tudta, miért akarja megcsókolni. Mert szép volt. És előtte, mert kedves volt. És előtte, mert okos és vicces volt. És mert el tudta képzelni, hogy hosszú útra induljon vele anélkül, hogy unatkozni kezdene. És amikor látott valami újat, érdekeset azon töprengett, hogy mit fog neki mondani róla. Nem is tudta, hány csillagot adjon neki… - Németh György – RP története

És ez az egész, hogy kezdődött? - kérdezte Lili. Péter kicsit hallgatott, majd elkezdte: Egyik nap a takarítás közben kezembe akadt verseskötetből elolvastam véletlenszerűen néhány verset. Azután egyre többet és többet. A versek valahogy kezdtek átformálni. Átjárt tőlük a meleg, mint a jóféle töményital néhány kortyától. Meg enyhítették a sorozatnézések közben összeszedett értelmetlen feszültségeket is. A verseskötetek elfogytak. Aztán elkezdtem prózát olvasni, amit a gimnáziumban kellett volna. Majd azokat a regényeket, amelyek valószínűleg az emberek 99.5 százalékánál kimaradnak. Akkor úgy éreztem, az olvasás a legjobb dolog az életemben. – Németh György: Révházi Péter (RP) története (részlet), (Kép: Claude Raguet Hirst - The Bookworm's Table, c.1890)

Te is furcsának találsz? - kérdezte Lili. Péter hallgatott. Egyszer, valaki furcsának nevezett - mondta mosolyogva. És nem tudom, hogy ez jó vagy rossz dolog. Csak annyit tudok, hogy ha megkülönböztetnek a többiektől, akkor ez nem zavar engem. Tudom, hogy sokszor mindannyian ugyanazok és egyformák vagyunk, de néha rohadtul szeretnék más lenni - oly módon, hogy senki másra ne hasonlítsak. De te más vagy – mondta Péter. Azt hiszem, te mese vagy. Szerintem varázslatos, bátor és remek nő vagy. És szeretném, ha hagynád, hogy a mesédben szerepeljek. - Németh György – RP története (részlet)

Dobd le magadról az ajándék vásárlási kötelezettségeket és készíts magad karácsonyi ajándékokat! Egy zsák áruházi cucc nagyszerű lehet, de a magad készítette varázslatos remekmű ajándékok, még ha kicsik és egyszerűek is a karácsony csodáját hordozzák. Éppen nincs ötleted, néhány képpel segítek…

És te? – kérdezte Lili. Péter lassan, óvatosan készült a válaszra. A híd, amit Lilivel egymás felé építgettek még törékeny volt. Semmiképp sem akarta megterhelni, de hazudni sem akart. A szerelmes férfi izgatottságával mondta: Azt hiszem, nagyon rossz vagyok a szerelemben. Túlságosan, túl gyorsan szerettem eddig, néha meg nem szerettem eléggé. Időnként a bűntudat, a kényelem, vagy a vágy pillanatában rosszul döntöttem. Könnyen lehet, hogy eddig csak súroltam a szerelem felszínét. - Németh György – RP története (A Nap virágai)

Úgy tűnik számomra, hogy az emberek nagy részének van egy listája azokról a tulajdonságokról, amelyeket a szeretőiktől megkövetelnek. Nagyon konkrét módon akarnak szeretni egy bizonyos személyt, aki pontosan a kívánt tulajdonságokkal rendelkezik. De azt hiszem, senki sem kérdezi meg magától, hogy megérdemel-e egy ilyen személyt. Azt sem kérdezik meg maguktól, hogy mihez kezdenének egy ilyen személlyel, amikor megtalálják őt. Nincs tökéletes szerető vagy tökéletes kapcsolat. Semmi sem tökéletes. Eljön a pillanat a lepel és a maszkok lehullnak. És nagy esély van rá, hogy nem fog tetszeni, amit látnak. Egy ember. Egy idegen ember. Ellentmondások, démonok, fóbiák és frusztrációk. Méreg. Harag. Gyűlölet. Összetört álmok. És ha mindezt egyszerre látják, akkor kell választaniuk. El kell dönteniük, hogy szeretik-e ezt az embert vagy nem. És ez az egyik legnehezebb dolog, amit valaha is meg kell tenniük. {Németh György – RP története (részlet)}