Vincent van Gogh (1853-1890): Cafe Terrace At Night (1888) here you have a night painting without black, with nothing but beautiful blue and violet and green and in this surrounding the illuminated area colors itself sulfur pale yellow and citron green… Cafe Terrace at Night was one of the first scenes Van Gogh painted during his stay in Arles and the first painting where he used a nocturnal background. Using contrasting colors and tones, Van Gogh achieved a luminous surface that pulses with an interior light, almost in defiance of the darkening sky. The lines of composition all point to the center of the work drawing the eye along the pavement as if the viewer is strolling the cobblestone streets…

Joan Miró (1893-1983): The Tilled Field (1923-24) is an expression of Miro’s view of his farm where he grew up... His interest in art as well as animals is present throughout the piece. There are bright colors, cartoon-looking animals and imaginative shapes. Miro also painted flags on this painting to create the message of him being attached to the Catalan cause. Miro used inspiration from the places he traveled and where he grew up to create each and every creature that is featured on this painting...

Claude Monet (1840-1926): Poppies (1873) Now one of the world's most famous paintings, it conjures up the vibrant atmosphere of a stroll through the fields on a summer's day. Monet diluted the contours and constructed a colourful rhythm with blobs of paint starting from a sprinkling of poppies. The disproportionately large patches in the foreground indicate the primacy he put on visual impression. A step towards abstraction had been taken...

In the landscape, a mother and child pair in the foreground and another in the background are merely a pretext for drawing the diagonal line that structures the painting. Two separate colour zones are established, one dominated by red, the other by a bluish green. The young woman with the sunshade and the child in the foreground are probably the artist's wife, Camille, and their son Jean...

Cicero írja, ha van egy kert és egy könyvtár, akkor már mindened megvan, másra nincs nagyon szükséged. Igaz, manapság ennél már mohóbban tervezünk, de ez a gondolat a XXI. században is elfér. Különösen mostanában, amikor Budapest benzingőzös, ózonnal telített savanyú lepelbe göngyölte magát és készül a nappali harminchét-harmincnyolc fokos végzetére. A kert ilyenkor igazi kincs, feltölt édes és könnyű boldogságérzettel… A kert hamar meggyőz: nem menni, nem utazni sehová, csak itt maradni. A kert sokunkat ellát: az édes, félénk és alázatos virágillatokra méhek jönnek hívatlanul, a madáritató inkább már madárfürdő én pedig reggel mezítláb szedem a málnát…

Piet Mondrian (1872-1944): Farm Near Duivendrecht, in the Evening (c.1916): strong lines dominate this scene of a farmhouse at twilight. The dwindling light at the end of the day creates a halo of vibrant orange around the interlocking web of barren trees, highlighting the linear patterns created by their branches. Piet Mondrian often visited this farm near Duivendrecht, a small village near Amsterdam, and made many paintings of the building and surrounding trees. This scene captures his attentiveness to the nuances of light, shadow, and reflection. The painting simultaneously hints at the artist's growing interest in the flattening of forms and the linear structures of his later fully abstract paintings…

Farkas András írásai hömpölyögnek… szavak százait sodorja elénk akár naponta, mint a hirtelen jött vihar utáni áradás… nem keresi a formákat, mert az Egészről akar írni és tudja, hogy az Egész mindig formátlan… írásai derű, szórakozás, apály-dagály, az élet kóros önkívületének kifejezései, nincs kezdetük, nincs végük, folyamatosan alakulnak és megelevenednek, egybefűznek az élettel… örvényei lehúznak, hogy újra felemeljenek… és még sokkal-sokkal több…

Bátran olvassátok Farkas Andrást!

(Farkas András: Les Préludes, Les Préludes2, Les Préludes Trois, Versek, Ujjversek, Csalárd Versek, Mitológiai Versek)

Ha egyszerűen csak a fogyasztói magatartást akarjuk alkotóira cserélni (vagy időnként felváltani) az nem művészet, de nagyon jó. Próbálunk a fogyasztás „mint életcél” helyett saját alkotásokig eljutni. Saját alkotásokat létrehozni (nem imitálni) jó dolog, akár néhány egyszerű alkotó pozíciótól is színesebb, ízesebb, örömtelibb lesz az életünk. A művészetig eljutni, vagy csak bámészkodni tátott szájjal, rosszindulat nélkül, tökéletes süketségben, ebben tehetünk valamit, tennünk kell valamit! Mert a művészet bizonyos reményt ad az élethez akkor is, amikor a filozófia csődöt mond. De milyen a művészetet létrehozó művész és mit tehet? A művész éljen a saját világában, légkörében. Ebben csak egyféle meglepetés érheti, a nehéz feladat csodálatos kalandja. Kapcsolata a társadalommal érzékeny pilléreken nyugszik, sok finom adaptációs folyamaton kell átesnie, hogy a társadalomba integrálódjék. Tudnia kell, hol kezdődik az ő világa merre az otthona mennyi a szabadsága. Vagy mennyire bizonytalan a szabadsága, helyzete és a lehetőségei. Persze lehet, hogy a bizonytalan helyzetekben nyílik meg a művész előtt a szabadság? Ki tudja? Szóval művésznek lenni elég izgalmas kísérlet. Gyerünk, kísérletezzünk!

Hiába megyünk az úton egyre tovább és tovább mégsem érjük el a felhőket… de ha megszeretjük az utazást a fellegekben érezhetjük magunkat menet közben is…

(National Route 40. Argentina, by unknown photographer)

Mindig azt gondolom, hogy ember és ember között nehéz hidat építeni… most ez a kép a kezem ügyébe akadt és látom, hidat építeni szárazföld és szárazföld között is nehéz feladat… de mindegy, ne kíméljük magunkat, építsünk bátran hidakat mindenhová, ahová tudunk…

(Golden Gate Bridge, c.1933., by unknown photographer)

A gyermekkorban gyűjtögetett színes kavicsok mind értékesek… majd felnőttként megváltozunk és szétválasztjuk őket csiszolatlan drágakövekre meg értéktelen kavicsokra…

"When I come into the theatre I get a sense of security. I love an audience. I love people, and I act because I like trying to give pleasure to people." Vivien Leigh (1913-1967)

She was the English perfect rose… She was first and foremost an actress…

Barátságos szerethető árnyékok… a taps a napfénynek is jár…

Heinrich Heidersberger: Laederstraede, Kopenhagen (1935)

Csodálatos a természet – A kerthez egy ujjal sem érünk hozzá, nem segítjük… és mégis egyik napról a másikra - az álmodozó napsütésben - a kert megtelik káprázatos virágokkal…

A tavasz káprázatai

I try to apply colors like words that shape poems, like notes that shape music... The painting rises from the brushstrokes as a poem rises from the words... The meaning comes later...

Joan Miró (1893-1983): The Garden (1925)

The foremost purpose of performance art has almost always been to challenge the conventions of traditional forms of visual art such as painting and sculpture. When these modes no longer seem to answer artists' needs - when they seem too conservative, or too enmeshed in the traditional art world and too distant from ordinary people - artists have often turned to performance in order to find new audiences and test new ideas.